Ötven perc. Hivatalosan ennyi egy terápiás ülés hossza. Nálam nem annyi, de ez egy más kérdés. És hogy mi mindenre elég ez az idő? Megpróbálom összefoglalni egy-egy posztban. Sok-sok ötven perc megértéseit, megéléseit, érzéseit és gondolatait gyűjtöm csokorba. Hátha segít a megértésben, a megélésben, az érzések felismerésében és a gondolatok kibontásában.
Nagyon úgy tűnik, nemcsak a frizurák, a zenék vagy a napszemüvegek terén, a pszichológiában is egyik divathullám követi a másikat. Néhány éve a mérgező anyáktól, anyósoktól és egyéb családtagoktól voltak hangosak a rendelők, később – nyilván a metoo kapcsán – a bántalmazó, nárcisztikus kapcsolat lett a fő beszédtéma, most a transzgenerációs hatás a...
Nem akarok kutyát. Pedig szeretem a kutyákat. Azért nem akarok, mert gyáva vagyok. Félek, hogy nem bírnám elviselni, ha elveszítem. Márpedig valószínű, hogy elveszítem. Inkább lemondok mindarról a jóról, amit egy kutya adhat. Mert kutya nélkül is túl sok volt a veszteség...
Amióta az ab tv módosítása a téma, a leggyakoribb fogalom, ami ennek kapcsán felvetődik, az a bűntudat. Hibásan és károsan kapcsolódik egymáshoz. Szerintem. Hiszem és vallom, hogy nem mindenkinél törvényszerű a bűntudat megjelenése és tartós fennmaradása.
